ÉSZC Kiskunlacházi Technikum- és Szakképző Iskola

A tanár úr. Ha így előnév nélkül hangzott el, tudtuk kiről van szó. Iskolánkban ő volt a tanár úr. Keveseknek adatik meg, hogy a hivatásuk neve címmé érlelődjön az elismerés és tisztelet talaján.

    Listár László pedagógus pályáját az Általános Iskolában kezdte 1963-ban. A tanítás mellett végezte el a Szegedi Tanárképző Főiskola magyar-történelem szakát. Idén lesz 50 éve, hogy a Rákóczi út 63. szám alatti új épületbe költöző 222. számú Ipari Szakmunkásképző Intézetbe nyert felvételt pályázat útján.
    Az épület már állt, de az iskolaépítés hosszú és nehéz munkája ekkor kezdődött, s a döntően fiatalokból álló tantestület lelkesen vágott bele a feladatba. Úgy jellemezném őket: a nagy generáció. Listár tanár úr magyart és történelmet tanított és mellette tanult. Kitüntetéses diplomával zárta az Eötvös Lóránd Tudományegyetem történelemtanári szakát.
    Oktató-nevelő munkáját jó érzékkel, magas szakmai színvonalon végezte, s a nyugdíjba vonuló szakfelügyelő őt javasolta utódjának. 1977-től a tanítás mellett járta a megye szakmunkásképző iskoláit szakfelügyelőként, szaktanácsadóként. Látogatásait nem a bírálat és az ítélet, hanem az értékelés és módszertani segítségnyújtás jellemezte. A tapasztalt jó gyakorlatokat iskolánkban is meghonosította.
    1988-tól az iskola általános igazgatóhelyettese lett. Vezetői munkásságát a szakszerűség, empátia, példamutatás jellemezte. Az iskola napi operatív munkájának irányítását végezte 22 éven át, mindannyiunk elégedettségére. Tantárgyfelosztási modelljét a mai napig használjuk. Kidolgozója volt a nappali tagozatos szakmunkások szakközépiskola tanulmányi tervének. Vitathatatlan érdeme van a szakközépiskolai, mai nevén szakgimnáziumi irányok megszervezésének, elindításának, így mára az egykori szakmunkásképző intézetből, országos eredményeket is elérő szakközépiskola, szakgimnázium lett.
    Biztos pont volt iskolánkban, igazodási pont és mérce. Az emberi és szakmai tisztesség mércéje.
    Pedagógiai munkásságához hozzátartozott az esti tagozaton végzett felnőttoktatás. 39 éven át tanította szeretett tantárgyát, a történelmet, a munka után iskolapadba ülő hallgatóknak.
    Nyugdíjba vonulása után is tartotta a kapcsolatot az iskolával, bemutató óra értékelést tartott, tanácsokat adott, történelem versenyen zsűrizett.
    Munkáját 1977-ben Miniszteri Dicséret kitüntetéssel ismerték el. 2002-ben az elsők között kapta meg Kiskunlacháza Nagyközség Katedra Díját.
    Aktív közéleti ember volt. Képviselte tanácstagként a településrész választóit, a rendszerváltás után bizottsági tagként szolgálta a művelődés és az oktatás ügyét. Történelem szemléletét ünnepi szónokként is megosztotta velünk.
    Széchenyi István 1819. május 9-én a Naplóban feljegyezte: „boldog ki eldicsekedhetik, hogy önmagához és életviteléhez mindig hű maradt, aki a múltra vígan és elégedetten tekinthet vissza”.
    Tanár Úr! Te részese voltál ennek a boldogságnak, mert önmagadhoz és életviteledhez mindig hű maradtál.
    Nyugodj békében!