2023. március 7-én korán reggel indultunk útnak, hogy az Óbecsén található magyar tanítási nyelvű Gimnázium 9. és 10. évfolyamos tanulóival együtt emlékezzünk meg az 1848. március 15-i nemzeti ünnepünkről. 10. és 11. évfolyamos tanulóként (nézőként és ünnepi műsorban szereplőként egyaránt) életünkben sokszor voltunk részesei március 15-i ünnepélyeknek, azonban ez most valami más volt. Egy másik iskola, ráadásul határon túl adott otthont a megemlékező gondolatoknak, verseknek. Mivel 2023-ban az egyik legjelentősebb „forradalmár” születésének 200. évfordulóját is ünnepeljük, így Petőfi Sándor verseivel készültünk. A számunkra kissé szokatlan, szigorú határellenőrzés után megérkeztünk Óbecsére, ahol meleg fogadtatásban részesültünk. Az Óbecsei Gimnázium latin tanára Szerda Balázs tanár úr üdvözölt bennünket, majd átkísért a Városházára. A Díszteremben Kiss Igor, az Óbecsei Községi Képviselő-testület elnöke és Ferencz Edvin mutatta be a települést és a múltjáról illetve jelenéről rengeteg érdekes dolgot tudtunk meg. Gondolatban bejártuk a város híres épületeit, templomait, sétát tettünk a Tisza parton és időben visszarepültünk a városka virágkorába.

Ezt követően az Óbecsei Gimnáziumba mentünk, ahol már vártak bennünket az iskola 9. és 10. magyar tagozatos osztályaiba járó diákok. Szerda Balázs tanár úr és Nagy Zsuzsanna Judit igazgató asszony beszédét követően két osztálytársunk Petőfi verseket szavalt, majd zárásként közösen elszavaltuk a Nemzeti dalt 1848. március 15-ére emlékezve. Érdekes érzés járt átbennünket, jó volt magyarnak lenni és „külföldi” gyerekekkel magyar nyelven egy nagy magyar költő versét elmondani. Az igazgató asszony beszédét egy Illyés Gyula idézettel kezdte, mely szerint „ A szél kihívásaira a fa gyökereivel válaszol”. Többször idéztük már ezt a gondolatot, de itt Óbecsén új értelmet kapott: bármilyen nehéz a jelen, ha van mihez visszanyúlnunk, legyen az család, iskola, múlt, történelem vagy hagyományok ; akkor a jelenen túl lesz jövőnk is. Az örökség szép, de feladatot is ad nekünk. A mi feladatunk ápolni azt és továbbörökíteni.

Az iskolában szívesen töltöttünk volna még további időt, de tovább kellett mennünk. A Than fivérek múzeumába indultunk, Than Mór festőművész és Than Károly vegyész szülőházából kialakított emlékházba, amely az emlékek mellett egy interaktív múzeumnak (a mi Csodák palotájához hasonló hely) ad otthont. Ezek után elindultunk Szabadkára, ahol sajnos kevés időt tölthettünk, de a városról készített pillanatfelvétel is mindannyiunkat elvarázsolt, az ide biztosan visszatérünk gondolattal szálltunk fel a buszra és tértünk haza. Ezúton szeretnénk megköszönni a Rákóczi Szövetségnek, hogy megteremtette a kereteket és biztosította az útiköltséget az óbecsei utazásra , hogy az ott élő magyar diákokkal együtt ünnepeljünk és a határon túl is büszkék legyünk magyarságunkra.
Kiskunlacháza, 2023.03.14.
10.d és 11.d osztály tanulói és kísérő tanárai